Valentin nap

Ilyen hülyeséget. Nem mész el az exeddel - aki friss ex, és próbálkoztok a barátság dologgal - Valentin napot tartani, mert ez egyszerűen egy nagyon nagyon rossz ötlet. Ezt te is tudod, és mégis ott vagy, hogy azon agyalsz, mit vegyél fel, milyen legyen a sminked, és basszus, úgy repkednek a gyomrodban a pillangók, mint egy turmixgépben. 

Az most tök mindegy, hogy igazából csak egy baráti mozizás, semmi jelentősége, és mivel ez egy idióta ünnep, ezért inkább AntiValentinozás a dolog, amúgy sem véletlenül nem működött kettőtök között, egyszerűen nem volt meg a szerelem, nyilván az Ő részéről, és már tovább is lépett, és nem jelent neki semmit, valahogy ilyenkor kikapcsol az agyad és befészkeli magát a fejedbe a gondolat, hogy basszus, működhetne is. És bár ez nem randi, mégis olyan, és mint olyan, akkor egy újabb esély, és az agysejtjeid próbálják adni a jelet, hogy hamis illúziókba ringatod magad, a szíved egyszerűen visszadobja a labdát, mert hát mégiscsak, te alapvetően egy szerethető ember vagy, ki tudna neked ellenállni?

Tudod, mit kéne tenned. Lezárni az egészet, minden kapcsolatot megszakítani, de nem tudod megtenni. Ehelyett ott ültök a moziban, és téged feszélyez minden. Hogy nem érhetsz hozzá, mert ez nem randi, hogy mit mondhatsz és mit nem, hogy lazának kell-e tűnnöd vagy sem, hogy miről beszélgessetek vagy beszélgessetek -e egyáltalán? Vége a mozinak, és jól esne egy pohár bor. Vagy kettő. Semmi gond, megoldod, otthon van, hát felhívod magadhoz. A film úgyis megadta a kellő hangulatot, te pedig vágysz az érintésére. Isztok, és beszélgettek, őszintén. Bevetsz mindent, az őszinteség zászlaja alatt az indulataidat próbálod levezetni néhány szurkálós megjegyzéssel. Mert ott ül veled szemben, és jól érzitek magatokat, és nem érted, hogy akinek ilyen tiszta a szeme, az hogy tud téged nem szeretni. Kedvelni, persze, sőt, kívánni is, de nem szeretni. Pedig te már a közös jövőről álmodoztál. Ezer elméletet futtatsz le az agyadban a másodperc tized része alatt, mi romlott el, hol romlott el? Nyilván a legtöbben ő a hibás, mert túl görcsösen akarta, mert túl sok elvárása volt és nem tudott átlépni azon, ha valami nem úgy alakult. Ó igen, ez még mindig tüske benne, rá is világít. Aztán az is eszedbe jut, hogy te rontottad el, és elkezdesz azon agyalni, mit tehettél volna másképp, hogy megőrizd azt a csodás délutánt, amikor a várban kávéztatok a napsütésben. Közben fogy a vodka, mert már nem boroztok, őszinte témához erősebb pia kell. Mikor szóba kerül a lány a koncertről (életed legrosszabb koncertélménye enélkül is), az olyan, mintha kést döfne beléd. Nem veszel tudomást róla, nem akarsz, inkább elcsábítod, mert jó érzés, hogy úgy érzed, kellesz. Tudod, hogy ez nem igaz, de elhiteted magaddal. Elvarázsolod, és a bűbáj ideiglenesen működik is. Az a baj, hogy elemedben vagy. Imádod, hogy adhatsz, és nem veszed észre, hogy ez által magadból veszel el. A szex fantasztikus, és szeretnéd, hogy ha az ágyban ilyen összhangban tudtok együtt mozogni, akkor akarjatok azért tenni, hogy az élet más területein is működjön. Őszintén akarod. Kezded elveszíteni a racionalitás talaját, az alkohol elhomályosítja az ítélőképességedet, aminek következtében elengeded magad. Tudod, hogy nem szabadna, de átadod magad a benned kavargó érzéseknek, át akarod élni őket, főleg azért, mert jó, de azért is, mert ki akarod találni, meg akarod érteni, hogy mi miért történt. Mert megint olyan, mint az elején, amikor még minden ígéretes volt, és nem érted, hogy ezt hogy dobhatja el valaki magától. Részeg vagy. Nincs mit szépíteni a dolgon, részeg vagy és bátor. Nagy szavakat puffogtatsz magadban, és már nem ragaszkodsz a méltóságodhoz sem, mert nem akarod, hogy véget érjen az éjszaka. Tudod, hogy ez az utolsó, amit együtt töltötök. Ő tényleg túllépett rajtad, és már jól van, te viszont rádöbbensz, hogy többet jelentett neked, mint bárki valaha...ő jelentette a reményt a jövőre. Tíz karommal ragaszkodsz ahhoz, ami valahol útközben semmivé foszlott a kezeid között, és hiába próbálod, nem tudod visszahozni. Kétségbe esett és türelmet vesztett óvodásként tombol benned az értetlenség kérdése, majd bántó és lekezelő megjegyzésként tör a felszínre. Éjfél van, és ő hazamegy. Rájössz, hogy örökre elvesztetted, és máris a mélyben vagy, az életed üvegszilánkokra törve csörömpöl a kőpadlón. 

A Valentin nap egy faszság, még akkor is, ha anti. És mennyire elcseszett már, hogy életed legjobb és legrosszabb éjszakája ugyanaz az éjszaka? De legalább már vége van, tényleg vége.