Újra élni:D!

Csak egy gyors beköszönés, a 10 km városi séta, a rettenet kávé és a beszélgetős randi kapcsán üzenem, tavasz van!

Jégtánc

Ha barátnősködésről van szó, a végletek embere vagyok. Simán hozom a vad csábító, flegma, magabiztos nőt, aki bárkit megkap, ha úgy van kedve. Ez az esetek 99 százalékában tökéletesre alakítja az esti ismerkedést. Nem félek flörtölni, nem válogatom meg a szavaimat (tudjátok, a jaj, nehogy rosszat mondjak lemez, nah az ilyenkor összetörve hever a sarokban, míg én a tánctér közepén csábítok), vág az eszem, semmit nem gondolok túl, működik a vadászösztön.

Aztán ott vagyok egy legalább egy éves kapcsolatban, ismerem a napi rutint, tudom, a pasast mi bosszantja, mivel tudom lenyugtatni és mivel felhúzni. Már csak a szeme rezdüléséből is tudom, mire gondol, mire vágyik. Milyen témákhoz van hangulata, és melyik az a vélemény, amiről jobb nem beszélgetni, mert abból veszekedés lesz. (Nyilván, nem a véleménykülönbségek eltusolásáról beszélek, hanem egy nehéz nap után nem fogok a sárga villamosokról beszélni, ha tudom, hogy ő utálja, én imádom őket.) Benne élek, benne lélegzem a kapcsolatban.

Most köztes állapot van, még ismerkedős fázis, már jóval több, mint egy egyéjszakás kaland, sőt, több, mint egy rövid viszony. Már erősen játszanak az érzelmek, már érzem, mennyire boldoggá tud tenni, és azt is, hogy mennyire meg tudna bántani, ha akarna.

Valahogy fura nekem ez a szerep, kicsit olyan, mintha korcsolyázni tanulnék. Már elengedtük a korlátot, hogy keresztül szeljem a tavat, már elhagytuk a biztos partot, de még nem értük el a másik oldalt, én pedig, hiába tűnik biztosnak és erősnek a jégpáncél, rettentő bizonytalannak és esetlennek érzem magam.

Folyton azon gondolkozom, van-e valami jó recept? Egy itiner, hogy mit hogyan kéne csinálni, hogy te és énből mi legyünk úgy igazán? Aztán persze győz az az áldott/átkozott optimizmusom, és végül csak sodródom az árral, remélek és bízom. Elvégre miért ne lehetne, hogy egyszer csak megállunk, veszünk egy nagy levegőt, és elkezdünk táncolni...valahogy így:

És ki tudja, talán még ez is lehet belőle:

  

Apróság

Mert ha már hulla fáradt vagy, egy épkézláb mondatot nem bírsz összerakni, 

Apró öröm

Tegnap max hangerővel Zanzibárt hallgatva és énekelve főztem vacsit a lakótársamnak.

Elmélkedés arról, miért oly töretlen a hitem a férfitársadalomban

Mert igen, vannak szemét férfiak (és a társadalmi igazságosság zászlaja alá beszúrnám, hogy persze szemét nő is akad, nem is kevés), de amikor

Alkoholgőzös gondolat a tűzijátéktól távol

Itt és most, bebaszcsizva Hédi ágyán az elkésett Szabó Balázs koncert helyett Youtube Szabó Balázst hallgatva az jár a fejemben, mi van, ha ez az egyetlen, ami boldoggá tesz? Ha csak az alkoholmámoros, ködben bújócskázó tudat szabad, és csak a zenével koherens alkoholgőz tudja elővarázsolni életem legszebb pillanatait? Így kezdődik az alkoholizmus? És ha igen, tényleg olyan rossz ez? Végre egy kicsit boldognak lenni? Bebaszcsizva?

Útközben - akár egy regény kezdete is lehetne, amit egyszer majd megírok

Ahogy a napfény átszűrődik a felhők között, a lelkem is mintha kicsit felengedne a sötét gondolatok jeges súlya alatt. Ezen az is nagyban segít, hogy épp most potyog a mellettem ülő srác nyakába az összes cucca a busz hirtelen fékezése következtében. A fülemben Morcheba szól, és én igyekszem megfogadni a tanácsát, nem kergetni árnyék álmokat, csak élvezni az utazást. Irány a főváros...

Hollywoodi romantika

Azt hiszem, tartozom egy vallomással. Belezúgtam Zac Efronba. És igen, csak azért tudom leírni a nevét, mert megnéztem IMDB-n. A plátói szerelem köztünk úgy kezdődött, hogy rákerestem arra  a szomszédos filmjére. Aztán meg megláttam, hogy héj, buta, romantikus filmje is van. Namármost ilyen filmet csak akkor nézz, ha stabil - mit stabil, egyenesen boldog -  párkapcsolatban élsz, mert minden egyéb esetben nagyon rossz mellékhatásai lehetnek. Olyanok, mint például

Inspiráció

A 100 Happy Days margójára, egy kis tudomány:

Angolul beszélőknek kötelező!