Gyanta-história

2. tapasztalat

- Borotválod? Ejj, de gáz vagy! 

- Most hagyjam szőrösen? Esküszöm, egyszerűbb lenne, és ha szépen rendben van tartva, még izgalmasabb is, mint brazil fazonban. Hidd el, próbáltam...még a szex is rusztikusabb vele, tudod, olyan, mint valami gasztronómiai intimsaláta...

-GYANTA, Dzsíííz [sic!], nem az őskorban vagy !!!

-Oké, oké, kipróbálom.

A kozmetikusnál egész hangulatos a zene, kellemes a környezet, jók a fények. Ha nem tudnám, hova jövök, akkor kellemesen el is lazulnék. Az első meglepetés: a közmetikus csaj a képzeletemben kis törékeny szépség, olyan, aki előtt annyira nem megalázó a Dolog, mert ööö...kisebb nálam? Betti ehhez képest egy vagány, megtermett csajszi, és még tetkója is van. Mintha nem lenne alapból ciki az egész. Persze mikor már beszélgetünk egy kicsit, oldódik a hangulat is, olyan, mint valami furcsa előjáték. (Tudjátok, mint amiben elmeséli az egyik fél, mit tenne a másikkal, részletesen, pontról pontra, és a másik nem tud koncentrálni, mert csak az jár a fejében, hogy az egyik miért nem kezdi már el csinálni mindazt, amit éppen mesél.)

Nadrág le, felfekszem a törölközővel leterített asztalra. Második meglepetés: az asztal nem olyan, mint a nőgyógyásznál a szék. Ennek nagyon örülök, mert ha olyan lenne, akkor tutira kiakadnék. Bugyi félrehúz, nagy levegő, vágjunk bele.

Első érintésre egész kellemesen meleg a gyanta. Már-már azt hinné az ember lánya, hogy valami lezboerotikus (létezik ez a szó???) férfifantáziába került hirtelen, sehol egy papírcsík, Betti a kék gyantát az  ujjával keni. Mint a forró viasz, olyan érzés, ahogy végigsimítja a bikinivonalon, és (uhh, mért nem vagyok benne jobban ezekben a szado-mazo képzelgésekben, akkor még élvezni is tudnám azt, hogy...) kurvára fáj, mikor lerántja rólam! És a második percben már a gyanta is mintha égetne, semmi kellemes melegség. De legalább már nem érzem megalázónak a Dolgot, mert csak és kizárólag arra koncentrálok, hogy ne adjam ki a fájdalom hangjait.

Az egy órás szenvedés (igazából csak 10 perc a majdnemteljesbrazil, de sokkal többnek tűnik) végén már egészen megszokom az instant fájdalmat minden második másodpercben. Mikor Betti azt mondja végeztünk, és kimegy kezet mosni, engem ott hagyva a hidratáló krémmel, először merem meglesni az eredményt. Nem is olyan vészes, azt leszámítva, hogy olyan piros, mint a nagymamám jóféle házi őröltpaprikája (úgy is néz ki, mintha meghintették volna vele), és úgy sajog, mint a dobbőr egy hosszabb GUNS 'N' ROSES koncert után.

Magamban jól elhatározom, hogy én ezt még egyszer soha, majd fizetek, és leegyeztetem a következő időpontot három hét múlvára. Ilyen ez a női sors...