Szeretem a fesztiválszezont. Olyan, mint amikor az egész éves robotolás (legyen az suli, meló, munkanélküliség) után egy hétre kiszabadulhatsz életed ketrecéből, és te fejvesztve rohansz bele az elkerülhetetlen másnaposságba, szétugrált és alkohollal tompított fáradtságba, kékzöldlilaismeretleneredetű foltokba, Durex-promóciókba, koncertekre és idegen sátrakba.
