2014. június 30., hétfő

2014. június 14., szombat

100 Happy Days

Időről időre felbukkannak mindenféle kezdeményezések, kihívások, amikre az ember lánya annak tudatával bólint rá, hogy valószínűleg úgysem fogja végigcsinálni, és közben reménykedik, hogy valamilyen csoda folytán mégis sikerül véghezvinni a kitűzött célt. Ilyenek az újévi fogadalmak, a fogyókúrák, a rendszeres blogolás, néha a kapcsolatok, és a mostanában népszerű   #100happydays
Ilyenkor a magamfajta sorozatfüggők fülében visszhangzik Barney Stinson (Basszus, saját wiki oldala van! A karakternek! Magyarul.) mottója: Challenge accepted! De miért érzünk késztetést arra, hogy egy eleve halálra ítélt kihívásba mindenképpen belevágjunk?

2014. június 11., szerda

Nem mind arany

Azt hinné az ember lánya, hogy bizonyos embereknek - olyanoknak, akik sosem voltak kiemelkedően tehetségesek, szépek vagy okosak, sokkal inkább átlagosak - bejött az élet. Biztos forrásból tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki, csak hogy up to date legyen rég nem látott ismerőseivel kapcsolatban, az Arckönyvben ártatlanul, éppen hogy csak ránéz néhány profilra, majd három óra, egy százas papírzsepi és egy liter csokifagyi után elgondolkodik azon, hogy kellett-e ez neki. Mindenhol sikerek, karrierek, vigyorgó kisbabák boldog anyukákkal, szerelmes pillantások, esküvői torták, céges bulikon lőtt fotókon menő, sikeres, boldog emberek bámulnak ránk a múlt jelenéből, és mind azt harsogják, mekkora lúzer vagy, bezzeg én mennyivel többre vittem, ásd el magad!

2014. június 4., szerda

Mindenkinek van egy olyan ismerőse

Mindeninek van egy olyan ismerőse, aki bizonyos időközönként felbukkan az életében egy beszélgetésre, panaszkodik egy kicsit, hogy most nem mennek olyan jól a dolgok, fantasztikus álmokat és terveket emleget, úgy tűnik, hogy tudja, mit akar a jövőtől, vidám és optimista, a következő lesz élete nagy dobása, miközben pedig folyton le van égve, csóró, és igazából, ha elég közelről nézzük, elég széthullott az élete. Az ilyen ismerősökkel két dolgot tehetünk.