Elmélkedés arról, miért oly töretlen a hitem a férfitársadalomban

Mert igen, vannak szemét férfiak (és a társadalmi igazságosság zászlaja alá beszúrnám, hogy persze szemét nő is akad, nem is kevés), de amikor

• kétszer találkoztatok, és emlékszik a kedvenc pincészetedre, és így vásárol bort,
• amikor alig ismered, de nem felejti el az alkoholgőzös beszélgetésben megígért cuccost, és át is küldi,
• amikor véletlenül elejted, hogy sörből csak a cider, ami nem sör, de sör, és ő a világ végéről kerít, csak úgy, mert meglepi
• amikor hazakísér, mert rossz környéken laksz, teljesen önzetlenül, mert tisztáztátok a dolgot
• amikor a koncert közben felajánlja, hogy dobd már át az önéletrajzod, pedig épp Junkies szól
• amikor a fél éjszakát végigbeszélgetitek, mert az jó, pedig holnap dolgoznia kell menni (két egymástól független este két egymástól független pasas)

akkor én ne legyek szerelmetes a világ összes férfijába???