2015. március 6., péntek

Prinz Charming Jr.

Tökéletes estének indult. Életem első pesti színházas előadása (Vígszínház - A Mester és Margarita - pont elég szürreális és hullámzó minőségű rendezésben ahhoz, hogy elgondolkodtasson, de ne üljön túl mélyre), aztán Junkies koncert. Lehetetlen küldetés lenne 15 perc alatt a város másik végébe jutni? Megcsináltuk, és közben még a hangulatot is sikerült megalapozni egy kis vodkával hígított narancslével. És persze ott volt ő.

A tökéletes boyfriend material, a csibészes mosollyal, a szexin kigombolt ingben és farmerban, tipikus intellektuális kinézettel (igen, nekem ez a gyengém), és ráadásul felkért táncolni.  - Nem tudom miért, de Budapesten a pasiknak ez nem szokása. Véletlenül rájuk nézel, még csak nem is mosolyogsz, de már úgy érzik, jogot formálhatnak a testedre, és hátulról közelítve letapiznak. Utálom az ilyet. - Szóval hősöm valószínűleg nem tősgyökeres fővárosi, mert kegyetlenül jól táncol, és végig udvarias és elbűvölő maradt, és épp csak annyira volt pimasz, hogy szexi legyen. Áh, imádtam a helyzetet, a jó mozgás mindig elvarázsol és további vodkanaranccsokkal keresztezve észvesztően eszeveszett tudok lenni én is, olyan féktelenül szabad. Ez a bódult állapot egészen addig a végzetes pillanatig tartott, amíg be nem mutatkozott. Kiderült ugyanis, hogy az én Prinz Charmingom igazából Prinz Charming Junior (a maga 23 évével) , és ekkor egy világ dőlt össze bennem. Szerencsére a koncertmámor jótékony köde megóvott a teljes összeomlástól, és az est hátralevő részében fenntartásokkal ugyan, de azért csak-csak jól éreztük magunkat, és persze búcsúzáskor elcsattant az a bizonyos csók is.    
Node a másnap. Az bizony fejfájást és számomra új és ismeretlen érzéseket hozott. (Nem, nem másnapos voltam.)
Tudom, hogy most újra divat ez a Mrs. Robinson kapcsolat, de hogy én legyek az...valahol elég kétségbeejtő. Hédi magyarázata a torkomban lévő csomóra: bűntudatom van azért, amiért nem volt bűntudatom, és hogy csak engedjem el a dolgot, ahogy általában teszem az egyéjszakák után. Valahogy ez most nem olyan egyszerű, mint általában. Már lassan egy hét telt el egyébként, és mégsem bírom kiverni a fejemből az egész estét. Olyannyira megszállottan akartam megérteni ezt a keserédes szájízt, amit hagyott (a történések összessége, nem a csók, mert az khm...több, mint jó volt) hogy elkezdtem bánni az elveimhez való hűségemet (minek okán nem cseréltünk még csak teljes nevet sem), és kutakodni kezdtem az arckönyvben.  Persze aztán rájöttem, hogy csak azért keresem az önigazolásom, hogy aztán még értetlenebbül álljak a történtek előtt és még mélyebbre süllyedjek az önsajnálat és önmegvetés mocsarában. 
Mert hát eleve mit akarok én egy kölyöktől (a nyilvánvaló funon kívül), és mit akarhat tőlem egy kölyök (nyilván anyakomplexus, de azt meg már gyógyítják). Igazából az a bajom ezzel az egésszel, hogy túl sok komoly gondolatot ébresztett:
  1. Kapunyitási pánikról: Hédi szerint ebben szenvedek, és foggal-körömmel ragaszkodom az ifjúság minden cseppjéhez, még ha ehhez ifjú titánokat és rokkerprinz charmingokat kell is elcsábítanom. Magam sem értem, hogy ez egyáltalán hogy sikerül, de mostanában ez az életem. Nem csinálok semmi különöset, mégis a 23 éves egyetemista, az ifjoncrendőr és a pályakezdő ifjú titán is megpróbált az ágyamba kerülni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ebből kettejüknek sikerült is, csak épp nem úgy, ahogy szerették volna, a harmadikuknak pedig sajnos nem, pedig azt meg én szerettem volna.
  2. Az évek számának megfelelő, a társadalmi elvárásoknak és mintáknak alávetett viselkedési formákról: nem kellene nekem a koncerten ugrálós szabadság helyett otthon babát pelenkázó, házi börtönre ítélt, normális 27 évesnek lennem? 
  3. Vélt és valós érzésekről, vágyakról, vonzalomról: az alkohol volt? vagy a lelkem egy darabkájának kétségbeesett sikolya a magány fojtogatásában? Annyira elkeseredetten keresnék valakit, aki mellett nem érzem magam egyedül, hogy hajnali 5-ig képes vagyok kapaszkodni minden nem egyedül töltött pillanatba, pedig legszívesebben összeesnék? Vagy egyszerűen csak tényleg nagyon-nagyon tetszett a srác, a helyzet minden abszurditásával együtt??? 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése