Ahogy a napfény átszűrődik a felhők között, a lelkem is mintha kicsit felengedne a sötét gondolatok jeges súlya alatt. Ezen az is nagyban segít, hogy épp most potyog a mellettem ülő srác nyakába az összes cucca a busz hirtelen fékezése következtében. A fülemben Morcheba szól, és én igyekszem megfogadni a tanácsát, nem kergetni árnyék álmokat, csak élvezni az utazást. Irány a főváros...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése